Az ételeinkben és italainkban lévő tápanyagokat két nagy csoportra, makro- és mikrotápanyagokra oszthatjuk. Makrotápanyagaink az energiát biztosító fehérjék, zsírok és szénhidrátok, mikrotápanyagaink pedig az energiát nem adó vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek. Ez utóbbiakból néhány gramm, milligramm, illetve egyes esetekben csak pár mikrogramm szükséges, ebben a mennyiségben viszont nélkülözhetetlenek a szervezet megfelelő működéséhez.

Ásványi anyagok és nyomelemek

A kiegyensúlyozott táplálkozásban alapvető fontosságú a megfelelő fehérje-zsír-szénhidrát arány, de ez önmagában még nem elég. A szervezet zavartalan működéséhez a mikrotápanyagok - vitaminok és ásványi anyagok - megfelelő mennyisége és aránya is elengedhetetlen. 

Az ásványi anyagokat és a nyomelemeket alapvetően az különbözteti meg egymástól, hogy milyen mennyiségben vannak jelen a szervezetben. Az ásványi anyagok nagyobb mennyiségük miatt viszonylag könnyebben megtalálhatók, a nyomelemeket azonban - mint nevük is mutatja - csak nyomokban lehet kimutatni a szervezetben. A vitaminok nélkülözhetetlen szerves vegyületek, mert létfontosságú szerepet töltenek be számos anyagcsere-folyamatban, így az immunvédekezésben, az enzimek működésében vagy a vérképzésben. Minden vitaminnak megvan a saját szerepe, így egymást nem pótolják és nem is helyettesíthetik. Amennyiben hiányzik valamelyik vitamin, akkor károsodhatnak az anyagcsere-folyamatok, végül kóros tünetek jelentkezhetnek. 

Ásványi anyagok és nyomelemek

Egy egészséges felnőtt ember testtömegének mintegy 4 százaléka áll ásványi anyagokból, legnagyobb részük a csontokban található. Az ásványi anyagok az anyagcsere szinte minden fázisában fontos szerepet töltenek be, de rájuk is csak meghatározott mennyiségben van szükség. Ezt a mennyiséget elsősorban az életkor, a nem, az egészségi állapot, és egyes esetekben a fizikai aktivitás mértéke határozza meg. Ha az ásványi anyagok a szükségesnél kisebb vagy nagyobb mennyiségben kerülnek a szervezetbe, különböző betegségeket és kórállapotokat idézhetnek elő.

A nyomelemek fontos szerepet játszanak a szervezet egyensúlyi folyamatainak fenntartásában. Legtöbbjük különféle enzimek kiegészítőjeként van jelen a sejtekben, biztosítva azok katalitikus aktivitását, de szerepük van a nem-enzim típusú makromolekulák szerkezetének stabilizálásában, illetve a vitamin- és a hormonháztartás normalizálásában is. 

A közvélekedéssel ellentétben nyomelemhiány az egészséges szervezetben is felléphet, így az egyes életkorokban (serdülő, idős) vagy a speciális élettani állapotokban (terhesség, szoptatás) megnövekedett igény következményeként. 

A legfontosabb ásványi anyagok és szerepük

Az ásványi anyagok közé tartozik a kálcium, a nátrium, a kálium, a magnézium és a foszfor. 

A kálcium szerepet játszik a csontok és a fogak felépítésében, nélkülözhetetlen az idegrendszer működéséhez, az ingerület továbbításához, a véralvadás megfelelő létrejöttéhez és az izmok összehúzódásához. A megfelelő kálciumbevitelnek különösen gyermekkorban van nagy jelentősége, mivel a csontok felépítése ekkor történik: a végleges csonttömeg 20-25 éves korra alakul ki.

A nátrium nélkülözhetetlen a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásában, valamint részt vesz az idegsejtek közötti ingerületátvitelben és az izomműködésben is. 

A magnézium a csont- és fogképzéshez szükséges, de számos enzim alkotórésze is, ezen kívül fontos szerepet játszik az ingerületátvitelben és az izomösszehúzódásban. A szervezetben lévő magnézium nagy része (60%) a csontokban, míg körülbelül 30%-a az izmokban található.

A foszfor elsősorban a csontok, a fogak és a DNS alkotórésze, de nélkülözhetetlen az energiatermeléshez is. 

A legfontosabb nyomelemek és szerepük a szervezetben

A legfontosabb nyomelemek a vas, a réz, a cink, a fluor, a jód és a szelén.

A vas fontos összetevője az oxigén felvételéért és a szövetekhez történő szállításáért felelős hemoglobinnak és az izomsejteknek.

A réz szükséges az enzimek, a csontok, a kötőszövet és a vörösvérsejtek kialakításához.

A cinknek fontos szerepe van a sejtek regenerációjában, a sebgyógyulás folyamatában és a növekedésben. A cink számos enzim alkotórésze, és szükséges a bőr egészségének fenntartásához is.

A fluor fő szerepe a csontok és fogak szilárdságának biztosítása.

A jód nélkülözhetetlen a magzat testi és szellemi fejlődéséhez, szerepet játszik az alapanyagcsere szabályozásában és fontos alkotórésze a pajzsmirigyhormonnak.

A szelén amellett, hogy fontos enzimalkotó, antioxidáns hatása is ismert, vagyis megköti a szervezetben keletkező, káros hatású szabadgyököket. 

A nem életfontosságú nyomelemek közé tartozik a molibdén, a vanádium, a bór, a kobalt és a króm.

A molibdén számos fémtartalmú enzimben jelen van, legfontosabb szerepe a húgysav lebontásában résztvevő enzim működtetése.

A vanádium a szénhidrát- és zsíranyagcserében, valamint a csontképzésben rendelkezik fontos biokémiai funkcióval.

A bór legfontosabb funkciója, hogy részt vesz a normális körülmények között is folyamatosan zajló csontátépülés szabályozásában.

A kobalt többféle oxidációs állapotban is stabil, ezért a szervezetben végbemenő redoxifolyamatokban van szerepe, valamint elengedhetetlen a B12-vitamin szintéziséhez. A króm aktívan részt vesz a szénhidrát-anyagcserében és elősegíti az inzulin hatását.